OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 7.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Éva, Anna és a többiek

(Emlékek egy hajdanvolt osztályról)

Megtiszteltetésnek számított, hogy nyolcadikos osztályom képviselhette iskolánkat egy kerületi szoboravató ünnepélyen. És persze az is vonzó volt a gyerekek számára, hogy mindez tanítási időben történt. Öltözködésről, megjelenésről kissé konzervatívan gondolkodó igazgatóm megkért, hogy az osztály két, polgárpukkasztóan öltözködő lányát (nevezzük őket Évának és Annának) ne vigyem magammal az ünnepélyre. Nem volt konfliktus- és problémamentes a viszonyunk, de mindkettőjükhöz nagyon ragaszkodtam, az évek során sokat beszélgettünk velük és a szüleikkel is. Valószínűleg abban a pillanatban én is belefáradhattam a védelmezésükbe, és mivel nagyon gyorsan kellett döntenem, nem elleneztem a kérést. Nekem ez magamtól biztos nem jutott volna eszembe, de elfogadtam, és közöltem az osztállyal.

Pillanatok alatt nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy 5-6 fiúból álló küldöttség érkezett hozzám, és közölték, hogy a két lány nélkül ők sem jönnek el. Nem volt rájuk jellemző a „balhékeresés”, jó viszonyban voltunk. Egyértelműen a helyzetnek szólt a reakciójuk. Látszott rajtuk, hogy nagyon elszántak. Hat év távlatából visszagondolva ez volt az első és egyetlen komolyabb „ellenszegülésük”. Nem volt idő mérlegelni, mert pár perc múlva indulnunk kellett. Kétségbeesetten pergettem az agyamat, hogy valami megoldást találjak. Közben a „látványosságra” odasereglett a többi osztály is, így a helyzet közel sem volt ideális a konfliktuskezelésre.

Félrehívtam az osztályomat, és azzal a javaslattal álltam elő, hogy visszavonom a döntésemet, és ezt akár a vezetőséggel szemben is képviselni fogom, ha ők cserébe megteszik, hogy a szombati erdőtakarításra, amit az önkormányzat szervezett önkénteseknek és civileknek, mindannyian elmegyünk. A fiúknak felcsillant a szemük, nagyon hálásak voltak a megoldásért, és valamennyien gondolkodás nélkül igent mondtak. A lányok viszont kijelentették, hogy őket ez a dolog nem is érdekli, inkább kihagyják az ünnepséget, és az iskolában maradnak, de a szombatjukat nem hajlandók feláldozni.

Nagyon elkeserítő volt a fiúk arcán a mérhetetlen csalódottságot látni. Ekkor döbbentek rá, hogy ez a dolog nekik fontosabb volt, mint a lányoknak. Ezután valamennyien eljöttek az ünnepségre.

Nem volt különben igaz, hogy a lányokat nem érdekelte a dolog, A történetről ugyanis telefonon beszámoltak a szüleiknek, Éva édesanyja és Anna édesapja azonnal fel is hívott. Mindketten mérhetetlenül fel voltak háborodva a hátrányos megkülönböztetés miatt, és a teljes történet ismertetése és megbeszélése után csak annyit tudtam elérni, hogy az indulatokat megfékeztük. Az édesapa közölte, hogy csak az eddigi kapcsolatunkra tekintettel és a lányára való odafigyelésünk miatt nem tesz ombudsmani feljelentést.

Utána az osztállyal megbeszéltük, hogy mi és miért történt. Megígértem nekik, hogy soha többé nem lesz olyan, hogy valakit nem vállalunk fel magunk közül, mi így, huszonhárman vagyunk az osztály.

A fiúkkal általában egyszerűbb volt a problémákon úrrá lenni. Elég sok apróbb-nagyobb órai és órák közti „balhéjuk” volt, de minden eseménynek volt „gazdája”, mindig elvállalták, amit tettek. Tisztában voltak a következményekkel, s ezeket minden további nélkül vállalták is. Ha a helyzet lehetővé tette, a büntetést kiválthatták „társadalmi munkával”. Egy magatartási fegyelmezetlenség után eldönthették: megkapják a házirend által előírt beírást, vagy az iskolai szüreti mulatságon ők fogják a mustot préselni (ez egyébként fakultatív program volt). Természetesen hasonló esetekben mindig az alternatív „büntetést” vállalták, amit igazából nem is éltek meg retorzióként, inkább a Repülő osztály szereplőihez hasonlóan kimondottan élvezték. Ebben bírtam a szülők támogatását is, akik egyetértettek a módszerrel, legfeljebb akkor elégedetlenkedtek, ha gyermeküknek sikerült a legújabb cipőt összekenni musttal. (Márpedig sikerült…)

A lányokkal végig nehezebb dolgom volt. Erőteljes kiszorítósdit játszottak, az első pillanattól kezdve, váltogatták a „legjobb” barátnőket, gyakran örök haragot fogadva. Az éppen kiszoruló pedig kétségbeesetten várt segítségre. Nagyon megviseltek ezek a helyzetek, otthon is rágódtam még rajtuk, a megoldást keresve. Másnap pedig, mikorra előálltam volna egy javaslattal, a legnagyobb nyugalommal közölték, hogy már rég kibékültek. Utólag elmondhatom: ezekből a helyzetekből okulva megtanultam például azt, hogy az apróbb-cseprőbb ügyekbe nem kell feltétlenül belefolyni.

Némelyik lány rendkívül szélsőségesen öltözködött, sminkelte magát, és meglehetősen egyéni frizurát viselt. A szülői értekezleten egyértelművé tettem, hogy a gyerekek külsejével kapcsolatban nem fogok a szülők ellenében hadakozni, mert úgy gondolom, hogy nekünk ebben az ügyben közös álláspontot kell képviselnünk. Elmondtam, hogy milyen külsőségekkel nem értek egyet, de ha a szülők ezt másképp látják, akkor nem fogok a megjelenése miatt senkivel sem veszekedni..

A szülőkkel különben nagyon jó volt a kapcsolatom (a konfliktusok ellenére az említett lányok szüleivel is). Rendkívül együttműködőek nagyon segítőkészek voltak, és szívesen voltak együtt. Ugyanakkor előfordult, hogy ellentmondásosan viselkedtek.

Éva édesanyja például a legapróbb kritikai megjegyzést is személyes sértésnek vette. Közölte, hogy bár őt is nagyon megviseli ez a stílusirányzat, de az extrém ruhák, amiket a lánya hord, kitűnő minőségűek, nem lehordott, rongyos holmikban jár. (Ezt egyébként senki nem is állította.) Amikor egy fogadóórán a kolléganőm elmarasztalta a kislányt az öltözködése miatt, anyuka előttem kezdte kibeszélni középkorú kolléganőm öltözködését, a szoknyájának a hosszát, a sminkjét és így tovább.

Ezek után, amikor Éva felnyírt, a legkülönbözőbb színárnyalatokban pompázó frizurával érkezett iskolába, nem foglalkoztam vele. Az anyuka – nagy meglepetésemre – elmondta, mennyire kiborult a frizurán, amit a tudta és beleegyezése nélkül csináltatott a lánya. Abban reménykedett, hogy az iskola ezt már nem hagyja annyiban, és tesz valamit ellene.

Éva rendezett, szerető családból érkezett. Bátyja rocker korszakán edződött szülei azzal nyugtatták magukat, hogy testvéréhez hasonlóan majd ő is kinövi ezeket az allűröket. Ennek ellenére nagyon sokszor elbizonytalanodtak, és ilyenkor megállapították, hogy fiukkal mégsem volt ennyi viselkedési probléma.

Éva különben rendkívül empatikus, segítőkész lány volt, aki központi szerepet játszott az osztályában. Kiemelkedő tehetségnek bizonyult szépíróként. A novelláit mindig megmutatta nekem, és én igyekeztem számára megfelelő publikációs lehetőséget találni. A számos díj, elismerés, egy gyönyörű novellájának az iskolai évkönyvben történő megjelenése segített ellensúlyozni a külsőségek miatti hátrányos megkülönböztetését. Tehetsége az iskolaválasztását is megkönnyítette.

Anna helyzete teljesen más volt: elvált, válás után is marakodó, egymást hibáztató szülőkkel. Édesanyjával, egy elismert ügyvéddel élt, akinek az adott időszakban éppen nem volt munkája, és komoly problémákkal küzdött. Meggyőződése volt, és ezt hangoztatta is, hogy lányainak ő a legjobb barátnője, és ezt az öltözködésével, viselkedésével is megerősítette. Egészen felkavaró volt hallani ezek után szinte ugyanezen a napon Annát, aki indulattól görcsösen sziszegte a fogai között, hogy mennyire gyűlöli az anyját. Az édesapát anyagi helyzetével kérkedő, sokszor arrogáns viselkedésű, de mindemellett lányait: Annát és húgát rajongásig szerető, általában az iskolával együttműködő szülőnek ismertem meg.

Anna alacsony tűrésküszöbű kislány volt, akinél mindig számítani lehetett arra, hogy robbanni fog. Ilyenkor hajította ki a második emeletről a táskáját, ilyenkor ordibált a tanárokkal vagy éppen magába fordulva vagdosta magát. Minden őrültsége ellenére is nagyon szeretettem. Mindig bajba került, mindig rosszul jött ki a helyzetekből, de ezzel sosem okozott másoknak kárt. Magának annál inkább.

Éva és Anna a legjobb barátnők voltak, bár mindig úgy éreztem, hogy Anna Éva életerejéből táplálkozik, így volt képes túlélni a hétköznapokat. Évát viszont nagyon igénybe vette ez a kapcsolat. Ennek ellenére sohasem panaszkodott, jól érezték magukat együtt.

Hetedik év után, a nyári szünetben borzalmas közúti baleset történt. Hárman utaztak az autóban, amit Éva friss jogosítvánnyal rendelkező bátyja vezetett. Ő volt a vétkes, és az balesetben Anna sérült meg egyedül. Ő viszont fürdőruhában zuhant ki az autóból, ahová biztonsági öv nélkül ült be. Először az sem volt biztos, hogy túléli, napokig az intenzív osztályon feküdt. A történet viszonylag szerencsésen végződött, Anna a vártnál hamarabb felépült, bár korrekciós műtétek sora várt rá. A két család egymásnak esett, pereskedés lett a történet vége. A lányok barátságát azonban ez sem kezdte ki, amennyire tudom, a mai napig jóban vannak egymással.

A ballagási búcsúbeszédünket Éva írta és olvasta fel: vörös hajjal és igen mini szoknyában. Két év múlva így számolt be magáról a facebookon (ahol volt tanulóim többségével ma is tartom a kapcsolatot).

„Szia! Rengeteget változtam 8. óta. Egyelőre minden rendben megy ( igaz nyár van, mért ne menne miden jól?!).  Sulitól többet vártam. Zavar kicsit, hogy annak ellenére, hogy média tagozatos vagyok több kémiaórám van, mint média (igaz jövőre egyáltalán nem lesz médiám, csak fakultációnak lehet választani).

Az osztályban is más szerepem van, mint régebben volt, már nem szervezkedek annyit. Jobban foglalkoztat, hogy majd később mit kezdek magammal. Tervezek mostanában egy angol nyelvvizsgát, pár év múlva pedig egy finnt (az a második nyelv amit tanulok).

Idáig azt terveztem, hogy film író/rendező leszek, de erről már lemondtam. A rádiózás már jobban foglalkoztat, egy pár hónapig a (…) rádiónál vezettem a barátommal egy rockzenei műsort. Emellett fotózok koncerteken, ezzel is szeretnék majd komolyabban foglalkozni. Ha ezek nem jönnek össze, akkor viszont menedzsernek készülnék.

Később a BKF-en szeretnék továbbtanulni, akkor majd eldől, hogy mi lesz velem.

Ha pedig nem a tanulmányokról van szó, elég élményekben gazdag ez az évem. Nemrég voltam Londonban pár napot, első sorból láttam a KISS-t meg a Motorheadet, járom a fesztiválokat, pihenek,zenélgetek és barna a hajam:D(kellett ennyit aggódni a piros hajam miatt..!.) 

Régebbről a kapcsolatot Annával és Eszterrel tartom komolyabban. Hallottam már, hogy szervezkednek osztálytalálkozó téren, de ennél többet nem tudok másokról sajnos.

Röviden és tömören ez van velem mostanság”

Suszter Balázs

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.14.
Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián...
(Forrás: Qubit)
--
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek