OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. április 12.
» Hozzászólások (0)

11. Soha nem felejthetem el, hogy példakép vagyok

„A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít.”
Samuel Smiles

A felgyorsult mában, ebben a digitális, rohanó világban az ember csak kapkodja a fejét, a fiatalok azonban nagyon könnyedén élnek benne. Legalábbis ez a látszat. Kétségtelen, hogy kiválóan kezelik a különböző szerkentyűket, chatelnek a neten, küldenek sms-t, mms-t és a fene tudja, hogy még mit, azonban, ha például kiviszed őket a természetbe, akkor már nem találják a helyüket. Minden rohan, minden gyors. Nincs már idő meghallgatni a nagyi csodálatos történeteit, nincs idő elrévedni a nagyapa háborús emlékein, nincs idő beszélgetni a szüleikkel és valójában egymással sem. Még az iskolában sem. Felmérések szerint egy 45 perces órán egy-egy gyerek néhány másodpercig jut szóhoz.

Ebben az abnormális világban példaképeiket is az általuk használt, rájuk ömlő médiából választják a gyerekek, miközben mi vagyunk azok: a, pedagógusok, akikkel a legtöbb időt töltik. Nem szabad elfelejtenünk: bár lehet, hogy valamelyik divatos popsztárt jelölik meg példaképüknek, valójában mi állunk a figyelmük középpontjában. Akkor is, ha ezt letagadják, látszólag nem törődnek vele. De belül, személyiségük mélyén komoly változtatásokat érhetünk el. Ez csodálatos feladat – hivatásunk egyik varázsa. Példaképek vagyunk akkor is, ha nem neveznek így! Ennek megfelelően kell viselkednünk.

Volt kedves tanítványom húsz évvel ezelőttről írt nekem a minap. Mellékelt hozzá egy kockás papírlapot. Rajta az én féléves, róla szóló értékelésem állt. Írt egy mondatot is fölé: „Dolgozni csak pontosan, szépen…” Kissé még dülöngélő betűkkel, hiszen harmadikos lehetett talán és sosem volt szépíró, de ott állt az intelem: Dolgozni csak pontosan, szépen…

Én mondtam mindig, minden osztályomban, csak úgy, mint a „Soha ne add fel!” és egyéb kedvenc mondataimat. Megmaradt. Ez is, meg a csak úgy odavetett megjegyzés. Húsz év után is.

Az akkor még csak nyolc éves fiú figyelt. Erre is. A minta akkor én voltam. Azóta is visszaköszönnek gesztusok, szavak kedves tanítványaimtól. Megható és ugyanakkor figyelmeztet: jól gondoljuk meg, hogy mikor mit cselekszünk!

A probléma az és a kérdés is egyben, hogy tudunk-e még versenyezni a felgyorsult világgal, a médiával, az internettel. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban komoly félelmeim vannak. Saját gyerekeimet is megpróbáltam úgy nevelni, ahogy én helyesnek gondoltam. Ahogy engem nevelt Édes, és őt az édesanyja. Olyan erkölcsi normák szerint, melyek egyetemlegesek és örök érvényűek – legalábbis eddig így hittem és ezek után is így gondolom, csak a világ nem gondolja így. Addig csak apró konfliktusaik voltak, míg nem tudtak bekapcsolódni egy-egy beszélgetésbe a társaikkal a sulikban a Való világról, meg a legújabb dél-amerikai sorozat 500. részében történtekről, ám később komolyabb problémák kezdődtek. Kezdtek kimaradni ezekből a körökből, mindössze egy-egy közelebbi ismerősük, talán barátjuk akadt, olyan, mint ők. Elmagányosodtak, mert nem tudtak részt venni az ilyen üres kapcsolatokban, a magamutogató, a külsőségeket mindenek előtt tartó közösségekben. Nekik nem lehetett fontosabb a cipő márkajelzése, mint az, hogy kényelmes-e, tartós-e stb. Így végeztük el az általános iskolát. Mára bizonyosnak látszik, hogy az általunk adott példa, az esti mese, később az esti „olvasókörök”, a tévéből az értékes művek kiválasztása, a sok-sok hasznos időtöltés nem volt kárba veszett munka. Ám az, hogy az életükben jobban fognak-e boldogulni „különös” értékrendjükkel, mint másképp nevelkedett társaik, az teljesen bizonytalan. Hiszem, hogy igazunk volt, de a tisztesség, őszinteség, becsület ma nem kifizetődő dolog. Legalábbis megélni belőle nem lehet.

A pénz nem boldogít – állítják azok, akiknek van. Önmagában talán nem boldogít, ha nincs meg hozzá az ész, a műveltség, a kreativitás, a sokoldalúság, mely ötleteket adhat ahhoz, hogy értelmesen használjuk fel. Pénz nélkül viszont nem lehetsz boldog, hiszen ma minden ettől függ – az is, hogy életben maradsz-e. Ha nem tudod megfizetni a minőségi orvosi kezelést, bánásmódot, akkor belehalhatsz. Ha nem tudod kifizetni a számláidat, utcára kerülsz és előbb-utóbb ott is végzed be.

Mikor otthon a gyerekek nevelése szóba került, mindig téma volt közöttünk, hogy mire neveljük a gyerekeinket: az „életre” vagy arra, amit mi fontosnak tartunk. A válasz, az értük érzett felelősség miatt, egyáltalán nem volt könnyű. Azonnal rávágtuk, hogy tisztességre, becsületre, de agyunk hátsó részében motoszkált a kétely: jót teszünk velük?

Mindig elűztük ezeket a gondolatainkat, mert mi sem tudunk másképpen élni, mint szüleinktől kapott örökségünk szerint, így valójában nem volt nehéz a döntés. A Példa tehát mi vagyunk, és mienk a felelősség is. Ám sajnos azt a kort éljük, ahol ezek a normák szinte csak papíron léteznek. Nekünk kell ezeket élettel megtölteni, hitelessé tenni az óvodákban, iskolákban. Nagy felelősség ez.

„Az igazi példakép az erkölcsi normáival és a viselkedésének kiszámíthatóságával tanít. Az igazi példakép tetteit nem másolni, hanem megérteni kell. Az ilyen példakép a mai társadalmakból meglehetősen kiveszett. Az egyik tanítóképző főiskolán járva azt hallottam, hogy az oda járóknak csupán három százaléka képes megnevezni egy olyan tanárt, aki a számára példakép volt. Ez tragédia. Helyes és valódi példaképekből tehát soha nem lehet elég. Az ilyen példát mutató magyarok kiemelése és köztiszteletének, közszeretetének megteremtése olyan fontos feladat, amellyel nagyon adósak vagyunk.”1

Amikor azt állítom, hogy valamennyi pedagógus példa a gyerekek számára, akkor sajnos nem azt állítom, hogy valamennyien pozitív példák vagyunk, csak azt, hogy példák. Hogy tanítványaink tőlünk mit tanulnak el, az a mi felelősségünk! Amennyiben igaz, hogy valamennyien értékeket közvetítünk a nevelési folyamatban, akkor arra kell törekednünk, hogy ezek az értékek stabilak legyenek. Nehezítheti ezt a változó értékrendszer, amit az utóbbi évtizedekben tapasztalunk, de nehezítheti az is, hogy az iskolákban a pedagógus szerepe a társadalom elvárásai miatt időhiánnyal küszködve a neveléstől eltolódott az oktatás irányába.

A legtöbb iskolában nincs dicsőség-fal, vagy ahhoz hasonló felület, amely hírt adhatna az iskolában tanuló gyerekekről, eredményeikről. Arról, amire az iskola is joggal büszke lehetne, és egyben a gyerekek számára is példaképeket állíthatna.

Egyik tanítványom Európa-bajnok lett. Mikor megérkezett az aranyérmével, bejártuk szünetben az iskolát és boldog-boldogtalannak, minden pedagógusnak, akivel találkoztunk, elújságoltuk, mekkora eredményt ért el. A következő órám nagy részét az élménybeszámolójára „áldoztam”. Fontosnak tartottam, hogy jó példát állítsak a sérüléssel élő gyerekek elé, hogy lássák, a befektetett munka meghozza eredményét. Hogy munka nélkül nem lehet teljesítményt elérni.

Bízom abban, hogy a gyerekekben az elmondottak hatására megrezdül valami, a látott versenyruha, aranyérem, az elmesélt küzdelem érte, a sosem látott távoli ország képe hatást gyakorol rájuk. Ki kell használnom a tanítványom sikerét a többi gyerek hasznára.

Lefényképeztem a fiút nyakában az éremmel és kitettem a központi faliújságra, hogy minden tanítványunk lássa, érdemes küzdeni, dolgozni.

Ma a pedagógus nem értéket, hanem ismeretet közvetít a tanulók felé és ebben óriási veszély rejlik. Ha a gyerekek nem találkoznak időben az alapvető normákkal, értékekkel, akkor később már nagyon nehéz a kialakult személyiségbe beleépíteni, ha egyáltalán lehetséges. Éppen ezért nem hiszek a börtönök „lélekfejlesztő, nevelő” hatásában – legyenek bármilyen korúk az elítéltek! Nem vagyok pszichológus, ám azt gondolom, hogy azok a gyerekek fordíthatóak vissza erről az útról, akikben megvoltak ezeknek a normáknak legalább a csíráim és csak „belerángattattak” őket a bűnbe. Akikben van valami alap, amire lehet építkezni. Olyan embereket, akik sosem éltek ilyen értékek szerint, nem érték el a szocializáció bizonyos szintjét, identitásuk ezek nélkül alakult ki, akiknek az önnevelési folyamata kezárult, szinte lehetetlen visszaterelni a helyes útra.

Pályám kezdetén napköziztem is kisiskolásokkal. Elvárás volt az iskola részéről, hogy bár külön asztalnál, de együtt együnk a gyerekekkel. Magam gyakran ültem be közéjük kollégáim némi rosszallása ellenére, csakúgy mint mostanában, amikor szünetben is a dohányzó gyerekek között vagyok ügyeletesként. Sajnos magam is ennek a rossz szokásnak vagyok rabja, de a fiatalok azt látják, hogy a tanár úr nem dobja el a csikket, nem a szemetes tetején oltja el stb. Akkor meg azt látták a gyerekek, hogy kell kulturáltan étkezni. Mindkettőben a nevelésnek igénye jelentkezik, szinte tudattalanul bennem. Így nevelődtem és ezt a példát adom tovább.

Amikor belépünk egy osztályba, beszélgetünk egy-egy diákkal a folyosón, vagy az utcán futunk csak össze velük, akkor se felejtsük: hogy a gyerekek figyelnek bennünket, modellek, példák vagyunk a számukra!

A tanárnő állandóan olvasott, mindig és mindenhol. Így érkezett be reggel, kezében könyvvel, így közlekedett a folyosókon. Ha nem olvasta, akkor hóna alatt vitte mindenhova magával az aktuális kötetet – bekötve egyszerű kockás füzetlapba, hogy ne koszolódjon a borító.

Az ő osztálya volt az, amelyben évekkel később olvasókör működött, ahol a gyerekek közt téma lett egy-egy olvasott könyv. Nem csak a Harry Potter, de Semprun Nagy utazása, Orwell 1984-e. Ahol beszédtéma volt a Legyek ura Röfije éppen úgy, mint az aktuális popsztár.

Azok a gyerekek olyan mintát kaptak, amit egész életükben magukkal hordoznak, és talán továbbadnak saját gyermekeiknek.

Leiner Károly

1A megvalósítatlan álmok népe vagyunk – Interjú Csermely Péter professzorral – 2010.11.02. Fővárosi Oktatási Portál

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.02.21.
A tervezőasztal közös. Vass Vilmos írása
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi erőteljes központosítás és a merev túlszabályozottság nem kedvez az innovációnak, így nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy megállapíthassuk...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
Nyolcrétű út.Mérő László könyvének margójára. Kiemelések és kiegészítések. Lencse Máté írása
Olvasás közben folyamatosan párbeszéd alakult ki köztem és a könyv között. Érdekes volt, ahogy a gondolatmenetemet sok esetben követte a könyv, de elképesztően frusztráló az, hogy nem...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
L. Ritók Nóra: Helyzetbe hozni vagy otthagyni?
Oktatási szakemberként persze a legjobban nekem az iskolák helyzete fáj. Az, hogy a problémák folyamatosan mélyülnek, hogy pl. sosem volt ekkora mértékű az oktatási szegregáció, mint most...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
Simicskó az óvodai látogatásról: Nem is értem ezt a hisztériát
Simicskó István semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy óvodás gyerekeket használt fel saját népszerűsítése érdekében – erről egy pénteki sporteseményen beszélt a Magyar Nemzetnek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Háromszor több pénzt kapnak az egyházi iskolák, mint az államiak, de az államtitkár szerint ez természetes
Persze mindig érdekes, amikor a kormány egyik képviselője magyarázza meg, hogy miért is van ez így. Ma Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Adjanak egy esélyt a jövőnknek!
Néhány nappal az után, hogy január 31-én este, a sajtótájékoztatónkat követően az ATV-ben minden, közéletben megfáradt embert arra kértem, adjon egy utolsó esélyt a diáktüntetéseknek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Szuperközpontokba terelik össze a felsős diákokat
A dokumentumban leírtak szerint a 7–8. osztályos tanulók képzésére új körzeti központokat hoznának létre úgy, hogy egyes iskolákat fejlesztenének, míg másokban megszüntetnék a fels...
(Forrás: vs.hu)
--
2018.02.21.
Vidéken is boldog iskolákat indít a Prezi alapítója
Országosan terjeszkedik tovább a Budapest School, amelynek létrehozását Halácsy Péter, a Prezi nevű világcég egyik alapítója kezdeményezte. Budapesten már három lakásóvoda és négy iskola...
(Forrás: index)
--
2018.02.21.
Kapásból kivégzik az érdeklődést – Kérdésnek és kreativitásnak nincs helye az oktatásban – Knausz Imrével beszélgettünk
Azt képzeljük, hogy összeállítható a műveltségi kánon, és ha abból valamit kihagyunk, akkor hülye marad a gyerek. Ez nem így van, mert hiába nem hagyunk ki semmit a tantervből, a gyerek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
Utolsó üzenetek:
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek