OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. március 25.
» Hozzászólások (7)

Vargabetű

Az első félév végén jártunk a szakiskolában, valamikor januárban. Túl voltunk már egy magyar-cigány konfliktuson, a nevelési programom közepén jártam, az ön- és társismeret után, a közösségépítés kellős közepén. Még nem volt igazi a banda, ami nem is csoda, hiszen a kilencedik osztályban teljesen új, egymás számára ismeretlen fiatalok verődtek össze: mind „problémás”, olyan emberke, akik máshol nem kellettek már. Olyan mentalitással, szociokulturális eltérésekkel, lemaradásokkal, amelyek leküzdése ebben az életkorban szinte lehetetlen - meg kellett volna történnie már jóval korábban.

Az osztályban mindössze két teljes család van, a többiek csonka családokban élnek, többen nevelőotthonban állami gondoskodás keretei között. A családok egy részének anyagi lehetőségei a legalját súrolják a létminimumnak, de a többség alatta él. Szinte valamennyien nagycsaládból kerülnek ki. Mindenki értelmi „fogyatékos”, F-70-es sajátos nevelési igényű fiatal, 60%-uk cigány. Szinte érzelemmentesek voltak, legalábbis annak mutatták magukat, de belül tele voltak kétségekkel, bizonytalansággal. A többség kommunikációjában az agresszív formák domináltak, a bizalmatlanság még ennyi idő után is érezhető volt, minden nap meg kell nyerni őket. Jó úton haladtunk, mikor baj történt.

Hogyan kezdődött?

A válságot az egyik lány robbantotta ki az osztályban. Bár nem is nevezném válságnak, inkább jelenségnek, vagy a jelenség kicsúcsosodásának, mikor ezek a fiatal felnőttek el kezdtek hivatkozni szegénységükre, hátrányos helyzetükre, szerencsétlen életükre – ami mind - mind igaz, de ezzel csak saját életüket nehezítették meg. Sajnáltatni akarták magukat és ezzel valamennyire felmentést szerettek volna kapni kötelezettségeik alól.

A lánynak megváltoztak az életkörülményei: szülei szétváltak, az anya lebetegedett, az apa elment, nem maradt kereset a családban, csak a segély, a támogatás. Aztán egy nap nem jött iskolába. Vonatbérletét egy „nemtörődöm” kalauz, bár érvényes volt, széttépte a diákigazolványról hiányzó matrica miatt (hiába mutatta ellenőrzőjét, iskolalátogatási igazolását), és ezzel lezárult az út a Pest melletti kisvároskából az iskola felé. Hosszas egyeztetés a gyermek- és családvédelemmel, telefonálás mindenhova, aki illetékes lehetett az ügyben, emailek tömkelege, majd saját zsebből bérlet fizetése – de semmi nem oldotta meg a problémát. Sőt! A szerencsétlen eset kapcsán az osztály többi tagja is „felmentést” szeretett volna az iskolába járás, a tanulás alól. El kezdtek késni, egyre többet, hiányozni, nem figyelni és nem tanulni. Megjelentek a szokásos sztereotípiák: „Persze, mert én cigány vagyok!”; „Nem tudtam bejönni, mert a ...”

Lépnem kellett. A lány ügyében nem tehettem többet, tudtam és éreztem, hogy elvesztettem őt. Így is lett. A második félévben nem járt be, osztályozó vizsgákon a sok-sok könyörgés ellenére nem vett részt. Kimaradt, elmaradt. Az osztály érdekében viszont minél hamarabb meg kellett értetnem a fiatalokkal, hogy sokan élünk hasonló körülmények között, de nem adhatjuk fel. Éppen ez az egyik legnagyobb kihívás, aminek meg kell felelniük.

„Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!” - helytállni akkor is, mikor nagyon nehéz. Iskolába járni, szakmát tanulni, hogy esély legyen a munkára, a normális életre, a kiútra mostani helyzetükből.

A gondolkodáskor teljesen egyértelmű volt, hogy a direkt, a problémára ráutaló beszélgetés nem vezet sehova. A fiatalok nem szeretik, ha valaki megmondja nekik a „tutit” – arra volt szükségem, hogy maguk gondolják végig, fogalmazzák meg, mondják ki, mi lenne a helyes. Erre sok mindent használhattam volna: cikkeket a napi sajtóból, irodalmi alkotásokat, ismert példák felidézését, ám én a filmeket választottam. Úgyis beterveztem osztályfőnöki munkámba, ám nem gondoltam, hogy ekkora súllyal kell alkalmaznom. Régóta ismertem már Kékesi Attila dokumentumfilm rendezőt, aki több, fogyatékkal élőkkel, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal, sorsukkal, jövőjükkel foglalkozó filmet készített. Mikor tudtam, hogy feljebb lépek és az általános iskolák világa után a középiskolák életének leszek részese, kilencedikes osztályom lesz, akkor azonnal felvettem a rendezővel a kapcsolatot, mert filmjeit sehol nem lehetett megszerezni. Empátiájának, jóindulatának köszönhetően megkaptam tőle ezeket az alkotásokat, melyek nem csak nagyszerűek, de tökéletesen alkalmasak az iskolai nevelőmunka megerősítésére, alátámasztására – nem mellesleg gyakorlatilag egy tanítási óra alatt levetíthetőek és a fiatalok a hozzácsapott szünetet sem fogják követelni, hiszen teljesen magával ragadják őket az alkotások. A Vargabetű, a Kimaradtak, A kor szelleme mind-mind kiválóan alkalmas arra, hogy saját korosztályukból, életükből adhassanak példát, motivációt a hasonló problémákkal küszködő mai fiataloknak. A Vargabetű drogozó, alkoholproblémákkal küzdő négy szakmát tanuló fiatal életét mutatja be, kitörési vágyaikkal és tetteikkel a még egy esélyt adó Vargabetű Klub-Műhely Egyesületnél. A kor szelleme a Gandhi Gimnáziumban tanuló cigány fiatalok álmairól, nézeteiről, gondolatairól szól elsősorban, de a benne megfogalmazódó gondolatok általánosíthatóak a mai fiatalokra is, nem csak a cigányság számára adhat példát, de a teljes populációnak is. Ezt a két filmet választottam tőle, és harmadiknak a csodálatosan szép, megható Árvácskát, amit egy „plázából”, mint „értéktelen” alkotást, alig 300Ft-ért gyűjtöttem be (szemben a több ezres akciófilmekkel).

A tematikám az volt, hogy egy osztályfőnöki órát szántam az egyik filmre, majd a következő tanítási órán, melyet szintén én tartottam az osztályban (volt, hogy óracserére volt szükség) spontán megbeszélés zajlott. A gyerekek már a köztes kis időben is a filmről beszélgettek, látszott, hogy nyomot hagyott bennük. Kezdetben, elcsípve egy-egy mondatukat, cikizték a benne szereplőket, nem akartak közösséget vállalni velük, aztán mintha történt volna valami. A többség szembesült azzal, hogy saját életük hasonló keretek között zajlik. Persze a viszonylag rendezett körülmények között élők ezt nem élhették át, ám őket is megragadták és elgondolkodtatták a látottak. Ezek az élmények alkalmasak voltak arra, hogy általánosítsuk a problémákat, rámutassunk a lehetséges megoldásokra, melyek gyökere minden esetben a tanulás volt. Maguk fogalmazták át azokat a szabályokat, amelyeket szeptemberben közösen hoztak „szerződés” gyanánt, s melyet az utóbbi időben nem tartottak be. A feldolgozás folyamatában a facilitátor szerepét töltöttem be, különösen óvakodtam attól, hogy kijelentéseket, állításokat fogalmazzak meg. A vitákban, melyek óhatatlanul generálódtak, egyik oldalra sem állhattam, türelmesen ki kellett várnom, míg a csapat konszenzusra jut az adott kérdésben. A feldolgozások során sok-sok olyan gyakorlatot, játékot játszottunk, amelyek segíthettek a folyamatban, sőt, távolabbi nevelési céljaimat is erősíthették. Döbbenetes erejű volt a Kétperces játék, amelyben párokat alkottak és egymást kérdezhették életükről, családjukról, terveikről, bármiről, amire a társ hajlandó volt válaszolni. A gyerekek megnyíltak és rengeteget tanultak egymástól – természetesen a párokat folyamatosan alkottuk más és más felállásban.

Végül úgy éreztem a közben eltelt egy hónap után, hogy ideje direkt módon a lány sorsával foglalkozni. Az egyik közösségi oldalon fenn van ez a lány, ott a mai napig kapcsolatot ápol társaival, ezért sorsának alakulásáról nagy vonalakban tudtak az osztálytársai. Annál többet, mint amit itt elárult a lány magáról és életéről, magam sem mondhattam, de azért ezek között is voltak új információk a többség számára, kik sem Internet hozzáféréssel nem bírtak, se olyan kapcsolatot nem ápoltak a lánnyal, mint a szűk baráti kör. És éppen ők voltak azok, akik általánosítottak: „Ha ő lóghat, akkor én is, ha ő be sem jön az iskolába, akkor én sem!”. A valódi okokat persze eddig nem nagyon ismerték, most azonban sok dolog kiderült. Párhuzamot vontak életük, a lány sorsa, a filmekben szereplők között és kezdett letisztulni minden. Talán erőt meríthettek a látottakból, remélem megcsillant valami fény a sötétnek tetsző jelenükben.

Kevesebb lett a lógás, persze nem szűnt meg (és lógás-e, ha egy fiatal az éppen munkát kapó családanya helyett vigyáz otthon a kicsikre iskolaidőben? Lógásnak számít-e, ha a pénztelenség miatt éhező fiatal éjjel munkát talál és vállal és másnap nem tud bejönni, mert elalszik? – nem akarom menteni ezeket a gyerekeket, de ez a valóság.) és valamennyit javult a tanulmányi munka is. Érezhetően lágyabbá váltak a gyerekek, egymás és tanáraik felé is kevesebb agresszió volt tapasztalható a tanév végéig.

A lány családgondozója a héten hívott, érdeklődött, hogy hogyan folytathatja a tanulmányait. Semmi sem rendeződött, de talán ...talán visszatér, talán újra tanulni fog, talán szakmát és ezzel munkát szerez, talán maradt még esélye a „normális” élete is.

Szurkolok neki.

Leiner Károly / Zöldbéka tanár úr

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dóri | 2012. április 19.
Kösz, megpróbálom.
zöldbéka | 2012. április 19. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Bocs, de ígéretet tettem a szerzőnek, hogy nem adom tovább munkáit. És ez így korrekt. De megkeresheted a közösségi oldalakon és meg lehet vele egyezni...
Dóri | 2012. április 18.
Nem lehetne tovább "kunyerálni" ezt a filmet?
Esetleg bedigitalizálni és feltenni a data.hu-ra?
Bocsi, nem munkát akarok adni, csak ötletet.
zöldbéka | 2012. április 18. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Bocs, Attila és nem Zoltán (épp beszéltem telefonon egy Zoltánnal)!
zöldbéka | 2012. április 18. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Sajnos a filmek nem kaphatóak, magam is úgy "kunyeráltam" el Kékesi Zoltántól. De az OFOE által ajánlott portálon lehet hasonlókat találni.
OFOE | 2012. április 16.
Kedves Érdeklődők!
Itt találhattok használható videókat: http://www.socialtransport.net/
akovita | 2012. április 11.
Érdekelnének a filmek. Hol lehet hozzájuk jutni?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek