OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. február 26.
» Hozzászólások (5)

Mit nem teszek egy tanteremben?

10. Nem tekintem a gyerekeket alárendelteknek, ők társaim a pedagógiai folyamatban

„Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.”
Heath Ledger

Ha figyelemmel voltunk az előbbiekre, akkor a gyerekek nem „beosztottaink” lesznek az iskolában, hanem igazi partnereink abban a folyamatban, amelyben ők is és mi is megtaláljuk a megfelelő helyünket úgy, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. Úgy, hogy mindannyiunknak örömet okoz a felfedezés, a tanulás.

Ha kimozdulunk a tanári asztal biztonságából, akkor esélyünk van felfedezni tanítványaink világát. Megláthatjuk a táskáikra rajzolt graffitiket, a padjaikba rejtett titkos levelezést, az alatta olvasott újságokat. De megismerhetjük igazi valójukat is, ha belépünk az ő világukba. Megismerhetjük valódi személyiségüket, amely egyébként sokáig, akár évekig, egészen az iskolába járás végéig rejtve maradna előttünk. Közvetlen kapcsolatot alakíthatunk ki szellemi és testi síkon is. Megérinthetjük a vállukat, ha bíztatásra van szükségük, kisebbeknek megsimogathatjuk a fejét, ha jól tett valamit. A tanítványaink a társainkká válhatnak az oktatás és nevelés folyamatában, ha tiszteljük őket és közeledni akarunk feléjük. Ha a tisztelet kölcsönösen megvan, akkor feltételezhetően megvan a bizalom is, és akkor a gyerekek befogadnak maguk közé. Mint a Holt költők társaságában, ahol az új irodalomtanárnak sikerül a gyerekek társává, választott szellemi vezetőjévé válnia és távozásakor a tanítványai Walt Whitman egyik versének részletével búcsúztatják az asztal tetejére állva:

„Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük, A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk.”1

A jelenet megható és valamennyi pedagógusnak álma egy ilyen csoport, osztály vezetőjének lenni. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyerekeket nem alérendeltünkként, hanem partnerünkként kezeljük. Egyenrangú felek vagyunk abban a folyamatban, amiben ugyan mi többet tudunk, de ezzel a fölénnyel nem kellene élnünk, visszaélnünk. Az „én mindent tudok”, „minden helyes, mit teszek”, „én vagyok az osztály Főnöke” attitűd csak vesztes pozíció lehet. De lehet-e valóban partner egy gyerek? Természetesen.

Próbáljuk ki! Az amerikai iskolákban és egyes itthoni reformpedagógiai iskolákban is hagyománya van a rövidebb, hosszabb idejű projektmunkának, melyet a tanulók a pedagógus segítségével (ha kérik), de önállóan dolgoznak ki. Ezzel tehetnek bizonyosságot gondolkodásuk fejlettségéről, szellemi alkotóvágyukról, manuális ügyességükről, kreativitásukról stb. A projekttémákat maguk választhatják meg a megadott műveltségi területen belül – azt választják, ami érdekli őket. A projektben írhatnak esszét, készíthetnek makettet, prezentációt – bármit, ami az adott témakörhöz kapcsolódhat. Az erre való készülésben diák és pedagógus együtt dolgozik, társak kell, hogy legyenek a siker érdekében. Nem gondolom, hogy jó megoldás lenne a gyerek helyett kitalálni a projektet, a megoldás mikéntjét. Beszéljék meg, ha szükséges még ötleteket is adhatunk a megoldás felé vezető úthoz, de ennél tovább ne menjünk. Végezzük azt, ami a feladatunk, a mentori munkát!

Az SNI-s kisfiú a fizika témakörei közül a mágneses taszítást választotta, mert felkeltette érdeklődését az órán általam ismertetett jelenség: „Ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója.”. Elgondolkodtatta, hogyan lehetséges ez. A megegyező pólusú mágnesek taszítását látta az órán, bemutattam több kísérletben is, megnézte animációkon. Az alapot tudta hát, de neki egyszerű eszközökkel a maga módján kellett lebegtetnie a koporsót.

Próbálkozott. A mágnes állandó jelleggel félrecsúszott, kimozdult a szimmetriatengelyből és leesett. Akkor megpróbálta a vízszintesen elhelyezett téglatestet keretbe zárni, ám ekkor meg „felfordult és hozzáragadt” – mondta.

Hagytam, hadd törje a fejét, jöjjön rá maga valamilyen megoldásra. Azt már tudta, hogy a „koporsó nem mozdulhat oldalra, nem billenhet meg. A megbeszéléseinken próbáltam arra terelgetni, hogy a mágneses mezőt is ismerje meg, és annak ismeretében „szülje meg” a megoldást.

Megtörtént. A bemutató remekül sikerült.

Ebben a történetben társak voltunk, együtt hajoltunk tizedszer is a félresikló mágnes fölé, együtt kísérleteztünk hosszú időn keresztül, együtt nevettünk és búslakodtunk, ha a dolog nem sikerült. És közös volt az öröm is: ő a sikernek örült, én meg annak, hogy nem adta fel, és megoldotta a problémát. Történhetett volna úgyis, hogy elárulom fiúnak a megoldást, ám ezzel elvettem volna az örömét. Akkor belőlem a tanár beszélt volna.

A lány minden nap bejött a fejlesztő szobába. Látszólag nem akart mást, mint beszélgetni, megosztani örömét vagy bánatát. Sokszor nem is beszélt. Ránéztem, hogy segíthetek-e valamiben és csak azt láttam, hogy jólesik neki leülni kicsit, hallgatni, nézelődni, belelapozni valamilyen fejlesztő anyagba. De ugyanakkor sokszor beszélgettünk arról, ami az életében gondot jelentett vagy örömet adott. Nem úgy beszélgettünk, mint tanár és diák, hanem mint társak az iskolában. Gyakran elfelejtette még a magázódást is a bizalmas beszélgetések során. Szüksége volt valakire. Látszott, hogy a nevelőotthonos pedagógusok minden igyekezete ellenére ez a gyerek magányos. Kellett valaki, akiben megbízott, akivel megoszthatta a gondolatait. Akihez ragaszkodhatott. Ez már régen nem tanár-diák kapcsolat volt. Társak voltunk minden helyzetben. Az osztályban is, a tanítási órán is. Ám ennek a kapcsolatnak megvoltak a szabályai, amiket be kellett tartania.

A szabályok nélkülözhetetlenek minden kapcsolatban. A fenntartások nélküli szeretetben, a szerelemben, a barátságban és a haverok között is megvannak azok a szabályok, amelyek működtetik a kapcsolatokat. És megvannak a célok is, amiért ilyen kapcsolatokat keresünk és kiépítünk. Szerelemben egy olyan társra vágyunk, aki majd egyszer gyerekeink anyja-apja lehet, akivel le tudjuk élni életünket Az iskolában általában azt szeretnénk, hogy a tudás megszerzésével esélyt kapjunk önálló életünk megszervezésére, elkezdésére, megélésére.

Ez pedig parancsra nem megy! A parancsot többnyire végrehajtja a gyerek, ha elég jól szocializált, de nem feltétlenül ért egyet vele, és de ezt nem árulja el. Ha mégis kibukik belőle, akkor már olyan nagy fokú bizalomvesztés áll fenn, amely nagy valószínűséggel tönkreteszi az egész kapcsolatot.

Parancsra nem megy, mert a parancs nem fejleszti azt, amire pedig nevelni szeretnénk őket: az öntudatot, az önállóságot, a büszkeséget, a tudatosságot. A parancsolás olyan kommunikációs gát, amelyet nagyon nehéz feloldani. Olyan, mint a prédikálás (majd én megmondom a tutit), a fenyegetés (ha holnapra sem lesz kész a leckéd, beírom az egyest), a szidás (már megint…). Ez az eszközök általában hatástalanok, illetve pontosan az ellenkezőjét érjük el vele annak, amit szeretnénk.

Legyen a gyerek társunk. Olyan ember, aki kellően motivált, aki ha szükségét érzi, kéri és elfogadja a támogatásunkat annak érdekében, hogy minél többet tanuljon, és jobb ember legyen. Ez csak mellérendelt viszonyban működhet.

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”
Rudolf Steiner

Leiner Károly

1Walt Whitman – O Captain, my captain!

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dóri | 2012. április 12.
Fogyatékos gyerekek között a tanári asztal felejtős. (Ép értelműeknél miért is nem?)
Bizalom, szeretet, mosoly, biztatás, irányítás. Ezek nélkül csak ismeretátadásról beszélnénk. És ez a dolgunk? Nem! Ennél sokkal több.
Katalin | 2012. március 8.
Legtöbb kollégámnak még mindig biztonságosabb tanári asztalának világa, a világért sem mozdulna ki belőle. Jó lenne kezükbe nyomni a sorozatot, ám nem biztos, hogy jó szívvel vennék. Inkább harag lenne belőle. Így minden marad a régiben.
Kár.
anarchista | 2012. március 2.
Túl szép hogy igaz legyen. Van még ilyen? Ha igen, akkor mért ott? Mért nem felfedezve, kiállítva mindenki elé, hogy emberek! Van ilyen pedagógus is! Az egész sorozat olyan benyomást kelt, mintha valami más korban élnénk, nem?
Márti | 2012. március 1. | ismeretlen[kukac]incs[pont]hu
Nagyon jó.
tanitoneni | 2012. március 1.
Szép ez a sorozat, erőt és hitet ad. Olyan jó olvasni ebben a káoszban, ami körbevesz minket az iskolában is. Milyen jó lenne, ha az egész világ ennyire tiszta tudba lenni, ennyi erkölcsös és emberi. Köszönet érte!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.13.
„A gyerekeket tényleg nem érdekli Petőfi meg Arany” (Beszélgetés Csovcsics Erikával)
A fiatalok jól tudják, hogy melyik pálya milyen egzisztenciát ígér. Tudják, hogy a versenyszférában a kétszázezer forintos nettó pedagógusbérnél sokkal többet lehet keresni. Ma azokban...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.13.
Kovács Zoltán: A Közép-európai Egyetem továbbra is működik
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete eleinte próbálta kompromisszumra bírni Magyarországot, Orbán Viktor azonban elutasította próbálkozásait, miután David B. Cornstein egyszerűen csak...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.12.13.
Államkincstár: a fiatalok pénzügyi tudatosságát fejleszti a videópályázat
Borbély László András elmondta: a pályázat elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok figyelmét felhívják a megtakarítások és a pénzügyi ismeretek fontosságára. A Magyar Államkincstá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.13.
A történelemhamisítás neohorthysta iskolája: értelmiség a hatalom árnyékában
Divatok jönnek-mennek, a történész oknyomozó küldetése marad – véli Krausz Tamás történész, aki szerint a régiónkban létrejött egy olyan új értelmiség, amelynek egyetlen célja, hogy...
(Forrás: mérce)
--
2018.12.13.
A szegénység és a szegregáció ellen harcol az idei Prima Primissima Közönségdíjas Infostart / InfoRádió
Az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője azt is elárulta, hogy az alapítvány ötlete akkor jött, amikor olyan állami iskolában tanított, ahol magas volt a hátrányos helyzetű diákok ará...
(Forrás: Infostart)
--
2018.12.13.
Az ombudsman Kásler Miklóshoz fordult a kaotikus iskolaérettségi vizsgálatok ügyében
Székely László jelentésében több ajánlást is megfogalmazott a szaktárca és a hatóságok számára is. A biztos a gyámhatósági eljárások kapcsán szintén visszásságot tárt fel, ugyanis...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.12.13.
A felvidéki magyarok kértek Orbántól egy iskolát, stadiont kaptak
Az Átlátszó újságírói kikérték az összes vonatkozó szerződést a támogatások elosztásában közreműködő szervezetektől, a kapott információt pedig egy cikksorozatban dolgozzák fel...
(Forrás: index)
--
2018.12.13.
Visszavonhatta plagizált pályázatát a szigetszentmiklósi igazgatójelölt
a tüntetésen bejelentették, hogy Adorján Botond a botrány kitörése után visszavonhatta pályázatát. Ugyanígy tett a másik pályázó is. A város megbecsült pedagógusának számító Nagyn...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.13.
Szomorú a CEU miatt az amerikai nagykövet, de ez az ügy nem vezethet szakításhoz
Kérdésre kifejtette, CEU-kérdésben azt látja, a barátok néha nem értenek egyet bizonyos kérdésben, szomorú a kialakult helyzetért, de ez nem vezet szakításhoz a felek között. Az ukrán...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek