OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. február 26.
» Hozzászólások (5)

Mit nem teszek egy tanteremben?

10. Nem tekintem a gyerekeket alárendelteknek, ők társaim a pedagógiai folyamatban

„Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezemből a saját életem. Semmiben nem én döntöttem. Mindenben mások utasításait kellett követnem. Ezért kellett bizonyos tekintetben lerombolnom az addigi karrieremet, hogy újraépíthessem.”
Heath Ledger

Ha figyelemmel voltunk az előbbiekre, akkor a gyerekek nem „beosztottaink” lesznek az iskolában, hanem igazi partnereink abban a folyamatban, amelyben ők is és mi is megtaláljuk a megfelelő helyünket úgy, hogy mindannyian jól érezzük magunkat. Úgy, hogy mindannyiunknak örömet okoz a felfedezés, a tanulás.

Ha kimozdulunk a tanári asztal biztonságából, akkor esélyünk van felfedezni tanítványaink világát. Megláthatjuk a táskáikra rajzolt graffitiket, a padjaikba rejtett titkos levelezést, az alatta olvasott újságokat. De megismerhetjük igazi valójukat is, ha belépünk az ő világukba. Megismerhetjük valódi személyiségüket, amely egyébként sokáig, akár évekig, egészen az iskolába járás végéig rejtve maradna előttünk. Közvetlen kapcsolatot alakíthatunk ki szellemi és testi síkon is. Megérinthetjük a vállukat, ha bíztatásra van szükségük, kisebbeknek megsimogathatjuk a fejét, ha jól tett valamit. A tanítványaink a társainkká válhatnak az oktatás és nevelés folyamatában, ha tiszteljük őket és közeledni akarunk feléjük. Ha a tisztelet kölcsönösen megvan, akkor feltételezhetően megvan a bizalom is, és akkor a gyerekek befogadnak maguk közé. Mint a Holt költők társaságában, ahol az új irodalomtanárnak sikerül a gyerekek társává, választott szellemi vezetőjévé válnia és távozásakor a tanítványai Walt Whitman egyik versének részletével búcsúztatják az asztal tetejére állva:

„Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük, A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk.”1

A jelenet megható és valamennyi pedagógusnak álma egy ilyen csoport, osztály vezetőjének lenni. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyerekeket nem alérendeltünkként, hanem partnerünkként kezeljük. Egyenrangú felek vagyunk abban a folyamatban, amiben ugyan mi többet tudunk, de ezzel a fölénnyel nem kellene élnünk, visszaélnünk. Az „én mindent tudok”, „minden helyes, mit teszek”, „én vagyok az osztály Főnöke” attitűd csak vesztes pozíció lehet. De lehet-e valóban partner egy gyerek? Természetesen.

Próbáljuk ki! Az amerikai iskolákban és egyes itthoni reformpedagógiai iskolákban is hagyománya van a rövidebb, hosszabb idejű projektmunkának, melyet a tanulók a pedagógus segítségével (ha kérik), de önállóan dolgoznak ki. Ezzel tehetnek bizonyosságot gondolkodásuk fejlettségéről, szellemi alkotóvágyukról, manuális ügyességükről, kreativitásukról stb. A projekttémákat maguk választhatják meg a megadott műveltségi területen belül – azt választják, ami érdekli őket. A projektben írhatnak esszét, készíthetnek makettet, prezentációt – bármit, ami az adott témakörhöz kapcsolódhat. Az erre való készülésben diák és pedagógus együtt dolgozik, társak kell, hogy legyenek a siker érdekében. Nem gondolom, hogy jó megoldás lenne a gyerek helyett kitalálni a projektet, a megoldás mikéntjét. Beszéljék meg, ha szükséges még ötleteket is adhatunk a megoldás felé vezető úthoz, de ennél tovább ne menjünk. Végezzük azt, ami a feladatunk, a mentori munkát!

Az SNI-s kisfiú a fizika témakörei közül a mágneses taszítást választotta, mert felkeltette érdeklődését az órán általam ismertetett jelenség: „Ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója.”. Elgondolkodtatta, hogyan lehetséges ez. A megegyező pólusú mágnesek taszítását látta az órán, bemutattam több kísérletben is, megnézte animációkon. Az alapot tudta hát, de neki egyszerű eszközökkel a maga módján kellett lebegtetnie a koporsót.

Próbálkozott. A mágnes állandó jelleggel félrecsúszott, kimozdult a szimmetriatengelyből és leesett. Akkor megpróbálta a vízszintesen elhelyezett téglatestet keretbe zárni, ám ekkor meg „felfordult és hozzáragadt” – mondta.

Hagytam, hadd törje a fejét, jöjjön rá maga valamilyen megoldásra. Azt már tudta, hogy a „koporsó nem mozdulhat oldalra, nem billenhet meg. A megbeszéléseinken próbáltam arra terelgetni, hogy a mágneses mezőt is ismerje meg, és annak ismeretében „szülje meg” a megoldást.

Megtörtént. A bemutató remekül sikerült.

Ebben a történetben társak voltunk, együtt hajoltunk tizedszer is a félresikló mágnes fölé, együtt kísérleteztünk hosszú időn keresztül, együtt nevettünk és búslakodtunk, ha a dolog nem sikerült. És közös volt az öröm is: ő a sikernek örült, én meg annak, hogy nem adta fel, és megoldotta a problémát. Történhetett volna úgyis, hogy elárulom fiúnak a megoldást, ám ezzel elvettem volna az örömét. Akkor belőlem a tanár beszélt volna.

A lány minden nap bejött a fejlesztő szobába. Látszólag nem akart mást, mint beszélgetni, megosztani örömét vagy bánatát. Sokszor nem is beszélt. Ránéztem, hogy segíthetek-e valamiben és csak azt láttam, hogy jólesik neki leülni kicsit, hallgatni, nézelődni, belelapozni valamilyen fejlesztő anyagba. De ugyanakkor sokszor beszélgettünk arról, ami az életében gondot jelentett vagy örömet adott. Nem úgy beszélgettünk, mint tanár és diák, hanem mint társak az iskolában. Gyakran elfelejtette még a magázódást is a bizalmas beszélgetések során. Szüksége volt valakire. Látszott, hogy a nevelőotthonos pedagógusok minden igyekezete ellenére ez a gyerek magányos. Kellett valaki, akiben megbízott, akivel megoszthatta a gondolatait. Akihez ragaszkodhatott. Ez már régen nem tanár-diák kapcsolat volt. Társak voltunk minden helyzetben. Az osztályban is, a tanítási órán is. Ám ennek a kapcsolatnak megvoltak a szabályai, amiket be kellett tartania.

A szabályok nélkülözhetetlenek minden kapcsolatban. A fenntartások nélküli szeretetben, a szerelemben, a barátságban és a haverok között is megvannak azok a szabályok, amelyek működtetik a kapcsolatokat. És megvannak a célok is, amiért ilyen kapcsolatokat keresünk és kiépítünk. Szerelemben egy olyan társra vágyunk, aki majd egyszer gyerekeink anyja-apja lehet, akivel le tudjuk élni életünket Az iskolában általában azt szeretnénk, hogy a tudás megszerzésével esélyt kapjunk önálló életünk megszervezésére, elkezdésére, megélésére.

Ez pedig parancsra nem megy! A parancsot többnyire végrehajtja a gyerek, ha elég jól szocializált, de nem feltétlenül ért egyet vele, és de ezt nem árulja el. Ha mégis kibukik belőle, akkor már olyan nagy fokú bizalomvesztés áll fenn, amely nagy valószínűséggel tönkreteszi az egész kapcsolatot.

Parancsra nem megy, mert a parancs nem fejleszti azt, amire pedig nevelni szeretnénk őket: az öntudatot, az önállóságot, a büszkeséget, a tudatosságot. A parancsolás olyan kommunikációs gát, amelyet nagyon nehéz feloldani. Olyan, mint a prédikálás (majd én megmondom a tutit), a fenyegetés (ha holnapra sem lesz kész a leckéd, beírom az egyest), a szidás (már megint…). Ez az eszközök általában hatástalanok, illetve pontosan az ellenkezőjét érjük el vele annak, amit szeretnénk.

Legyen a gyerek társunk. Olyan ember, aki kellően motivált, aki ha szükségét érzi, kéri és elfogadja a támogatásunkat annak érdekében, hogy minél többet tanuljon, és jobb ember legyen. Ez csak mellérendelt viszonyban működhet.

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”
Rudolf Steiner

Leiner Károly

1Walt Whitman – O Captain, my captain!

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dóri | 2012. április 12.
Fogyatékos gyerekek között a tanári asztal felejtős. (Ép értelműeknél miért is nem?)
Bizalom, szeretet, mosoly, biztatás, irányítás. Ezek nélkül csak ismeretátadásról beszélnénk. És ez a dolgunk? Nem! Ennél sokkal több.
Katalin | 2012. március 8.
Legtöbb kollégámnak még mindig biztonságosabb tanári asztalának világa, a világért sem mozdulna ki belőle. Jó lenne kezükbe nyomni a sorozatot, ám nem biztos, hogy jó szívvel vennék. Inkább harag lenne belőle. Így minden marad a régiben.
Kár.
anarchista | 2012. március 2.
Túl szép hogy igaz legyen. Van még ilyen? Ha igen, akkor mért ott? Mért nem felfedezve, kiállítva mindenki elé, hogy emberek! Van ilyen pedagógus is! Az egész sorozat olyan benyomást kelt, mintha valami más korban élnénk, nem?
Márti | 2012. március 1. | ismeretlen[kukac]incs[pont]hu
Nagyon jó.
tanitoneni | 2012. március 1.
Szép ez a sorozat, erőt és hitet ad. Olyan jó olvasni ebben a káoszban, ami körbevesz minket az iskolában is. Milyen jó lenne, ha az egész világ ennyire tiszta tudba lenni, ennyi erkölcsös és emberi. Köszönet érte!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.21.
Reagált a Klebelsberg Központ a farkasréti iskola igazgatójának levelére
A Klebelsberg Központ péntek esti közleményében azt írta, nem tudják értelmezni azokat a kijelentéseket, hogy folyamatosan nő a pedagógusok terhelése az iskolában, a farkasréti iskolátó...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.21.
„Nem jó, ha valaki a gyereke véleménye ellenében dönt az iskoláról”
„Olyan iskolákra van szükség, ahová a gyerekek úgy jönnek be reggel és úgy mennek el délután, hogy úgy érzik, ezt a napot is megélték és nem túlélték” – így képzeli az ideális...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.21.
„Itt nem kell a gyerekeket kényszeríteni, hogy tanuljanak”
A zseniképző kifejezés idegen tőlünk. Nem célja oktatásunknak, hogy zseniket képezzünk. Eredményességünk a gyermekek érdeklődéséből, a tanárok szakmai felkészültségéből és pedag...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek