OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. január 22.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben?

8. Sosem alázom meg a gyereket

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni
és szabadságban kell elbocsátani.”
Rudolf Steiner

Katalin harmadikos. Osztályának „leggyengébb” tanulója. Állandóan problémákkal küzd, ritkán készít hibátlan leckét. S bár felszerelése mindig rendben megvan, az órákon – úgy tűnik – figyel, dolgozik, mégsem halad a tanulmányaival. Tanítója folyamatos unszolása, segítsége ellenére a kislány képtelen az elvárásoknak megfelelni, mélyen a többiek teljesítménye alatt produkál. Visszahúzódó is, magától nem szívesen vállal el feladatokat, megbízatásokat: nem csak a tanítási órákon, de a közösség életében sem. Halk szavú, állandóan bánatos.

Történt egy napon, hogy a tanító rosszabb hangulatban ment osztályába, s Katalinnak sikerült azonnal kiborítania: ismét hibás volt a matek leckéje. A tanító elvesztette türelmét: „Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen és buta?” – kérdezte. Lemondóan legyintett a kezével, mint aki tényleg lemondott a kislányról. Katalin pontosan értette a gesztust, de értette az egész osztály is. Bár a „hülye” szó nem hangzott el, mindenki sejtette, hogy ezt mondta volna a tanító, ha nem vigyázott volna a szájára. „Te állandóan rosszat teszel” – folytatta, és nem vette észre Katalin ködfátyolos szemét.

Így ment ez majd még egy évig, míg Katalinhoz megérkezett a segítség. A napközibe helyettesíteni került egy gyógypedagógus kolléga. Pillanatok alatt kiderült egy hangos olvasási gyakorlat során, hogy Katalin nem érti, amit olvas. Technikai értelemben „szépen” olvasott, de nem értette. A gyógypedagógus számára az első intő jel az volt, hogy folyamatos ugyan az olvasás, ám hangsúlytalan, nem követi a szöveg értelmét. Mikor a rávezető kérdéseket feltette, és Katalin nem tudott válaszolni, nyilvánvalóvá vált számára, hogy itt komoly probléma lehet.

Egyeztetett a napközis kollégával, megbeszéltek egy terápiát, aminek köszönhetően a kislány a tanév végére látványos javulást ért el. Ám eddigre már annyi „bántást” kapott a tanítótól hogy nagyon nehéz volt a holtpontról kimozdítani. De végül sikerült! Katalin kinyílt, „normális” lett ő is.

Az esetben szereplő kislányt tudatosan sosem alázta meg a kolléga, ám az odavetett dorgáló mondatok, bizonyos tevékenységekből történő kizárás bénítóan hatottak rá. A tanító nem akart rosszat, csak úgy próbálta meg a kislányt motiválni, ahogy nem lett volna szabad. Dorgálás, szidás helyett dicsérd meg azért, amiért csak lehet – vallom. Persze egyáltalán nem könnyű ezt betartani. Magam is szóvá szoktam tenni a gyerekek csínyeit, rosszaságait, rendre megbeszéljük, mert ezeken nem lehet szó nélkül szó nélkül túllépni. Ez azonban nem fajulhat odáig, hogy megbántsam a gyereket,. A fent említett példa nagyon „idilli”, nagyon finom, nagyon lebegő. De találkoztam igazán súlyos sértésekkel, melyeket „kolléga” ordítva vágott a gyerek fejéhez. Azt nem tudom, hogy mit is várt ettől, azonban az biztos, hogy elvágta az utolsó szálakat is, melyek még nem csak hozzá, hanem általában az iskolához kötötték az érintettet.

„Ezt otthon csináld a jó édes anyádnak! Kíváncsi lennék ahhoz, hogy ő mit szólna hozzá! Mert megnevelhetett volna igazán!” – fröcsögte mondatait a kolléga üvöltve a nyitott tanterem ajtajában, esetenként a folyosón a minket befogadó iskola második emeletén. Gyerekeim megdöbbenve hallották ezt a nyitott informatika terem ajtaján keresztül. Kimentem a folyosóra, mert sokadszor fordult ez már elő: azon gondolkodtam, hogy át kellene menni és beszélni a kollégával. De az ötlet azonnal elillant, hiszen mit is tehetnék én, egy másik iskola pedagógusa? Közben kijöttek a folyosóra a pedagógiai szakszolgálat munkatársai, akik ugyanezt fontolgatták. Azután hirtelen csend lett, s mialatt behúztam a termem ajtaját, kissé szégyenkezve állapítottam meg, hogy én sem tettem meg, mit kellett volna.

Mert gyereket sosem alázhatunk meg – se nyilvánosan, mindenki előtt, se négyszemközti beszélgetéseinkben! A „vétket” meg lehet úgy is beszélni, hogy sértő jelzőimmel, bántó mondataimmal nem taszítom el l a gyereket. Hazudni természetesen nem szabad, a bűn az bűn, mindegy, hogy ki követi el. Meg kell beszélni a dolgokat, lehetőleg tárgyilagosan. Valahogy úgy, ahogy az EMK-ban tanítják a tréningeken. Ugyanakkor nem vagyok elfogult híve a zsiráfnyelvnek1 sem, mert én nem tudok ennyire kiszámítottan se gondolkodni, se reagálni. (Nekem egyébként már a „sakál-nyelv” elnevezéssel is bajom van, mert ha valóban így beszélek, márpedig szoktam, akkor sakál vagyok, és ez engem sért, mert bár csodálatra méltó állat, de mégis...)

Pályám kezdetén velem is előfordult, hogy hirtelen, ösztönösen reagáltam bizonyos dolgokra, ám ilyenkor is nagyon vigyáztam:meg ne bántsam a gyerekeket! Olykor nyersen voltam őszinte, megjegyzem, erre ma is képes vagyok, ha szükségét látom. De ez a reakcióm főleg felnőtteknek, kollégáknak szól, mert ők talán elviselik. Az ösztönös, hirtelen reakciókat azonban hibának tartom.

Egy rosszkor odavetett, át nem gondolt jelző, megjegyzés és a gyerekben egy világ dőlhet össze. Magam is sokszor mondtam ebédeltetés közben tréfásnak szánt megjegyzésemet: Tömjük csendben a majmot! – én is így hallottam annak idején és humorosnak is tűnt, de nem biztos, hogy mindenkinek az. Utólag ez sokszor eszembe jut. Hibáztam vajon? Megbántottam vele bárkit is? Lehet. Olyan sokszor beszélünk dühből, kellő meggondolás és megfontolás nélkül!

A kislánykának gyönyörű szőke, hosszú haja – volt. Egész addig, míg egy napon össze nem szedett valahol egy kellemetlen lakót, aki mindjárt egész családjával költözött be a hajzuhatagba. Teltek a napok, szaporodtak a lakók, míg egy nap, órán, ki nem hívtam a lánykát az írásvetítőhöz egy feladat megoldásához. Igen. Ki lehet találni, hogy mi történt. A falon egyszer csak megjelent egy nagy szürke folt, ami szép lassan el is evickélt onnan. Tetű volt.

Gyorsan a helyére küldtem a feladat megoldása után, nem beszéltünk az eseményről, megvártam az óra végét. Utána a szünetben felhívtam anyukát a munkahelyén és elmeséltem, hogy mi történt. Akkoriban még nem voltak védőnők, meg orvosok az iskolákban, csak a szülőhöz lehetett fordulni. Anyuka hamarosan meg is érkezett és hazavitte a kislányt.

Teltek a napok. Aztán megjelent a lányka – szép hajzuhataga eltűnt. Nem voltak még ilyen hatékony és korszerű szerek, mint ma, sokszor csak a hajlevágás segítethetett a készítményeknek, hogy sikeresen el lehessen távolítani a kellemetlen lakótársakat. A kérdéseket rövidre zártam azzal, hogy beteg volt, és milyen nagyszerű új frizurája van.

Lehetett volna már a kivetítőnél sikítani: Jajj, tetű, azonnal menj haza! – de nem lett volna értelme. (Most megvakartam saját fejemet – lehet, hogy te is kedves olvasó? – akkor te is pedagógus vagy?) Lehetett volna elmesélni, miért van rövid haja – de mi haszna lett volna? Pedig tudok nem egy olyan esetet, mikor pellengérre állította a pedagógus a gyereket, mintha tehetne róla. Szegény kislánynak elég veszteség volt csodálatos hajkoronájának veszte, mi értelme lett volna megbántani, megalázni?

Dolgozatosztás. A pedagógus sorba teszi a dolgozatokat, legfölülre a legjobbakat, alulra kerülnek a gyengék, a buták. Fel is olvassa az eredményeket, kihangsúlyozza, hogy xy milyen zseniális volt és zx mennyire nem tudott semmit. Sokan még csemegéznek is az ökörségekből, amit ezek a kölykök írtak – ilyenkor az osztály szerencsésebb része és a pedagógus is együtt hahotázik.

Belegondoltunk már valaha, hogy milyen érzés lehet „butának” lenni?! Milyen érzés lehet annak a gyereknek, aki valószínűleg otthon is megkapja a magáét a szüleitől, hogy az a közösség, melynek eddig egyenrangú tagjának vélte magát, most kineveti, kigúnyolja? Ezek a gyerekek nagyon hamar kerülnek a perifériára, lesznek egy osztály kívülállói. Előbb csak ezért, később már dacból sem igyekeznek majd jobbak lenni. Innentől a folyamat, hacsak nem kerül egy jó szakember kezébe, szinte megállíthatatlan. Ezek a gyerekek elvesznek. Vigyázzunk rájuk, tiszteljük bennük is az embert!

Beszélni kell a napjainkban indulatokat korbácsoló agresszióról az iskolákban. Sajnos egyre gyakoribb a gyerekek között is egymás bántása, megalázása, sértése. Lépjünk fel következetesen ezen jelenségek ellen! Az iskolai erőszak és különösen annak egyik fajtája, a verbális erőszak, mindig is jelen volt a sulikban, a testi erőszak kevésbé. Ennek egyik oka a nagyobb fegyelem, kevesebb „szabadság”, illetve a következetesebb családi és környezeti nevelés volt. Mindez ma már nincs így! A család alig képes betölteni ezt a feladatát, erről jó huszonéve írtam diplomamunkámat – probléma volt ez már akkor is, bár nem volt általános jelenség. Ma szinte nem találni iskolát, ahol a csúnya, közönséges beszéd ne lenne általános – még a jó nevű iskolákban is rendszeresen elhangoznak trágár mondatok, kifejezések és szavak. Nem mondhatjuk azt, hogy sajnos az van, és nem tárhatjuk szét megadóan a kezünket!

„Nyelvében él a nemzet” Széchenyi gondolata ma sokkal inkább kell, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy nagy a baj. Az természetes folyamat, hogy nyelvünk időről időre megújul, új szavak kerülnek be és idejétmúlt kifejezések felejtődnek el, de a szlengnek ilyen mértékű térhódítása, a trágár szavak és kifejezések elfogadottá válása meggyőződésem szerint nem normális folyamat! Ez oda nem figyelés, nem nevelés következménye! Már a médiában is rendszeresek a helytelen kifejezések, a nyelvtanilag pontatlan és helytelen megfogalmazások. A trágár beszéd ellen fel kell lépnünk és nem csak a magyartanár feladata ez, hanem mindannyiunkké! Akárcsak a testi erőszak ellen.

Két gyerek verekszik a folyosón. Társaik körbeállják őket és hangosan szurkolnak nekik. A folyosón ügyeletet ellátó kolléga, többnyire nő, rutinosan elkerüli őket, a folyosó másik vége felé halad, nehogy közbe kelljen avatkoznia. Valószínűleg nem is merne, hiszen meglehet, hogy a gyerekek ellene fordulnak. Vagy valamelyik sértve érezve magát, behívja a szülőt, aki a pedagóguson fog elégtételt venni.

Mennyire mindennaposak ezek a jelenetek! A pedagógus pálya elnőiesedett és kevés az a kolléganő, aki két nagydarab verekedő, káromkodó fiú közé be merne lépni! Ez érthető is, csak el nem fogadható. Valamilyen megoldást kell erre találni, de nem gondolom, hogy a biztonsági őr, a detektoros kapu megoldás lehetne. A legjobb talán az a megoldás lenne, ha következetes neveléssel kicsi kortól kezdve az erőszak ellen nevelnénk a gyerekeket. Erre teljes módszertan, gyakorlatok nagy gyűjteménye rendelkezésre áll.

Az iskolai erőszak mögött is szinte minden esetben megtalálható a megaláztatás, a vélt vagy valós sérelem. Ennek nincs helye a gyerekekkel való munkában – különösen egy pedagógustól elfogadhatatlan ez a viselkedés. Egy viccesnek szánt megjegyzés is komoly károkat tud okozni. Gondoljuk meg!

„Gyáva kukac ez! Megütöttél evvel a szóval, nyakon csaptál vele, szennyes, megalázó szó volt. Nem vetted komolyan a halálfélelmemet.”2

Leiner Károly

1 EMK – erőszakmentes kommunikáció, melynek alapfelvetése szerint a kommunikációban résztvevők vagy a sakál (erőszakos) vagy a zsiráf nyelvét használják. Négy lépése: "Mi történik most?" (megfigyelem)-"Mit érzek most?" (tudatosan vizsgálom érzéseimet)- "Mire lenne szükségem?" (szükségleteim meghatározás)- "Mit tehetnék most?" (kérésem, megoldási stratégia).

2 Peter Härtling – Panaszos utóhang - Magvető Könyvkiadó, 1982

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tanitonenike | 2012. január 24.
Kedves Károly!
Olvasom a sorozatot, ez az én Bibliám. Pályakezdőként jó lett volna, ha az egyetemen találkozom ilyen pedagógusokkal is, nem csak az elméleti pedagógiával, akkor a mostani mindennapos konfliktusokat talán jobban, okosabban fel tudnám dolgozni. (miért nem tanítja a jövő pedagógusait?)

Talán akkor nem ment volna el a pályáról már a végzéskor szinte mindenki, akikkel együtt készültünk "megváltani a világot", ahogy Ön írta valahol. Remélem, hogy folytatódik még a sorozat, rendkívül hasznosnak tartom. Jó egészséget Önnek!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.05.23.
Mentortársas és Rendszerhiba
A Mentortársas 2.0 képet ad az iskolarendszer diszfunkcióiról, ugyanakkor kevésbé villantja fel a lehetséges megoldásokat. Ez nem is lehet a célja, hiszen a játék kifejezetten személyes, megmutatja...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.05.23.
A jó pedagógia nem kirekesztő, hanem gyermekcentrikus
Miért és hogyan hoznak létre mesterségesen homogén közösségeket az oktatásban, és milyen előnyei származnának az egyénnek és a közösségnek abból, ha a kisebbségi vagy sajátos nevel...
(Forrás: A TASZ jelenti)
--
2018.05.23.
Országos kompetenciamérést tartanak az iskolákban
Annak érdekében, hogy összehasonlíthatóvá váljon az azonos vagy hasonló körülmények között élő diákokat oktató iskolák pedagógiai teljesítménye, az országos kompetenciamérést a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.05.23.
Meglepően bírálta a kormányt és saját munkáját Pölöskeiné
A képzés nem magában létezik. Gazdaságunk fejlődik, ez a növekedés képzett munkaerőért kiált, az álláskeresők száma csökkent – jelentette ki a konferencián Pölöskei Gáborné, hozz...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.05.22.
Teszteltük két gyerekkel a Holnemvolt Várat, fájdalmas élmény volt
Egy 3 és egy 6 éves gyerekkel néztük meg az Állatkert mellett most megnyílt Holnemvolt Várat, és nem esett jól. A nagyobb imádta, a kisebb csak azt hallgatta, mit miért nem tud használni....
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.05.22.
Visszafordíthatatlan az állapota, mégis évente vizsgálni kell
A súlyosan, halmozottan sérült gyerekek többsége születése óta él betegségével, gyógyulásukra legtöbbször kevés az esély. Szüleiknek ennek ellenére évről-évre bizonyítaniuk kell...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.05.22.
304 milliót kap a felcsúti általános iskola
A kormány döntött a felcsúti Endresz György Általános Iskola 304 175 000 forintos új épületének megvalósításáról - számol be a Menedzsment Fórum. Ebbe nem tartoznak bele az építkez...
(Forrás: Népszava)
--
2018.05.22.
Gyermekotthonban élő gyerekek mondanak verset a BKK járatain
Újdonsággal készülünk gyermeknapra: 2018. május 22-től 27-ig József Attila Altató, Bartos Erika Villamos, Forgalom és Trolibusz, Erdős Virág Négyeshatos és Varró Dániel Hol alszik a villamos...
(Forrás: Index)
--
2018.05.22.
Mélyen hallgat a magyar delegáció a CEU amerikai kampuszáról
Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a múlt héten számolt be arról, hogy a Bard College falain belül kialakított oktatási helyszínt olyan magas rangú magyar tisztviselők szemrevételezték m...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Beck Tamás! A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Részletesebb tájékoztatást itt talál.

--
  OFOE

Kedves Viktória! A mi tudomásunk szerint tanítói diplomával csak 6. osztályig bezárólag taníthatná azt a műveltségterületet, amiből diplomát szerzett, addig nyilván osztályfőnök is lehet. Az osztályfőnöki megbízatás csupán pedagógiai végzettséget ír elő. Ha személyi feltételek híján a tanító tovább tanítja a tanulócsoportot, akkor feltételezhetően osztályfőnök is lehet. De ezt nyilván a helyi vezető, illetve fenntartó dönti el.

--
  Viktória

Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődni szeretnék, hogy tanítói végzettséggel van-e mód arra, hogy valaki felső tagozatban osztályfőnök legyen? Szakos híján valószínűleg tanítom őket 8.-ig. Nem találom az ide vonatkozó előírásokat. Szívesen vinném őket, de nem tudom, meg lehet-e valahogy oldani.
Köszönöm válaszukat!
Üdvözlettel: Viktória

--
  Beck Tamás

Kedves OFEOE Szerkesztőség!
5 gyermekem van. A gyermekek után járó 7 nap pótszabadságot csak 15 nappal előre bejelentve 2 részletben vehetem ki?
Köszönettel: Beck Tamás

--
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--

[Blum Szilárd:] >Tudsz nézőpontot váltani? -Már hogyne tudnék? Rájöttem például, hogy egyetemista koromban én tulajdonképpen egy évig egy muszlim néger migránssal laktam együtt :)
Tudsz nézőpontot váltani? »

--

[Leiner Károly:] Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Anna:] Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Szilvia:] A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek