OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. január 22.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben?

8. Sosem alázom meg a gyereket

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni
és szabadságban kell elbocsátani.”
Rudolf Steiner

Katalin harmadikos. Osztályának „leggyengébb” tanulója. Állandóan problémákkal küzd, ritkán készít hibátlan leckét. S bár felszerelése mindig rendben megvan, az órákon – úgy tűnik – figyel, dolgozik, mégsem halad a tanulmányaival. Tanítója folyamatos unszolása, segítsége ellenére a kislány képtelen az elvárásoknak megfelelni, mélyen a többiek teljesítménye alatt produkál. Visszahúzódó is, magától nem szívesen vállal el feladatokat, megbízatásokat: nem csak a tanítási órákon, de a közösség életében sem. Halk szavú, állandóan bánatos.

Történt egy napon, hogy a tanító rosszabb hangulatban ment osztályába, s Katalinnak sikerült azonnal kiborítania: ismét hibás volt a matek leckéje. A tanító elvesztette türelmét: „Hogy lehetsz ennyire figyelmetlen és buta?” – kérdezte. Lemondóan legyintett a kezével, mint aki tényleg lemondott a kislányról. Katalin pontosan értette a gesztust, de értette az egész osztály is. Bár a „hülye” szó nem hangzott el, mindenki sejtette, hogy ezt mondta volna a tanító, ha nem vigyázott volna a szájára. „Te állandóan rosszat teszel” – folytatta, és nem vette észre Katalin ködfátyolos szemét.

Így ment ez majd még egy évig, míg Katalinhoz megérkezett a segítség. A napközibe helyettesíteni került egy gyógypedagógus kolléga. Pillanatok alatt kiderült egy hangos olvasási gyakorlat során, hogy Katalin nem érti, amit olvas. Technikai értelemben „szépen” olvasott, de nem értette. A gyógypedagógus számára az első intő jel az volt, hogy folyamatos ugyan az olvasás, ám hangsúlytalan, nem követi a szöveg értelmét. Mikor a rávezető kérdéseket feltette, és Katalin nem tudott válaszolni, nyilvánvalóvá vált számára, hogy itt komoly probléma lehet.

Egyeztetett a napközis kollégával, megbeszéltek egy terápiát, aminek köszönhetően a kislány a tanév végére látványos javulást ért el. Ám eddigre már annyi „bántást” kapott a tanítótól hogy nagyon nehéz volt a holtpontról kimozdítani. De végül sikerült! Katalin kinyílt, „normális” lett ő is.

Az esetben szereplő kislányt tudatosan sosem alázta meg a kolléga, ám az odavetett dorgáló mondatok, bizonyos tevékenységekből történő kizárás bénítóan hatottak rá. A tanító nem akart rosszat, csak úgy próbálta meg a kislányt motiválni, ahogy nem lett volna szabad. Dorgálás, szidás helyett dicsérd meg azért, amiért csak lehet – vallom. Persze egyáltalán nem könnyű ezt betartani. Magam is szóvá szoktam tenni a gyerekek csínyeit, rosszaságait, rendre megbeszéljük, mert ezeken nem lehet szó nélkül szó nélkül túllépni. Ez azonban nem fajulhat odáig, hogy megbántsam a gyereket,. A fent említett példa nagyon „idilli”, nagyon finom, nagyon lebegő. De találkoztam igazán súlyos sértésekkel, melyeket „kolléga” ordítva vágott a gyerek fejéhez. Azt nem tudom, hogy mit is várt ettől, azonban az biztos, hogy elvágta az utolsó szálakat is, melyek még nem csak hozzá, hanem általában az iskolához kötötték az érintettet.

„Ezt otthon csináld a jó édes anyádnak! Kíváncsi lennék ahhoz, hogy ő mit szólna hozzá! Mert megnevelhetett volna igazán!” – fröcsögte mondatait a kolléga üvöltve a nyitott tanterem ajtajában, esetenként a folyosón a minket befogadó iskola második emeletén. Gyerekeim megdöbbenve hallották ezt a nyitott informatika terem ajtaján keresztül. Kimentem a folyosóra, mert sokadszor fordult ez már elő: azon gondolkodtam, hogy át kellene menni és beszélni a kollégával. De az ötlet azonnal elillant, hiszen mit is tehetnék én, egy másik iskola pedagógusa? Közben kijöttek a folyosóra a pedagógiai szakszolgálat munkatársai, akik ugyanezt fontolgatták. Azután hirtelen csend lett, s mialatt behúztam a termem ajtaját, kissé szégyenkezve állapítottam meg, hogy én sem tettem meg, mit kellett volna.

Mert gyereket sosem alázhatunk meg – se nyilvánosan, mindenki előtt, se négyszemközti beszélgetéseinkben! A „vétket” meg lehet úgy is beszélni, hogy sértő jelzőimmel, bántó mondataimmal nem taszítom el l a gyereket. Hazudni természetesen nem szabad, a bűn az bűn, mindegy, hogy ki követi el. Meg kell beszélni a dolgokat, lehetőleg tárgyilagosan. Valahogy úgy, ahogy az EMK-ban tanítják a tréningeken. Ugyanakkor nem vagyok elfogult híve a zsiráfnyelvnek1 sem, mert én nem tudok ennyire kiszámítottan se gondolkodni, se reagálni. (Nekem egyébként már a „sakál-nyelv” elnevezéssel is bajom van, mert ha valóban így beszélek, márpedig szoktam, akkor sakál vagyok, és ez engem sért, mert bár csodálatra méltó állat, de mégis...)

Pályám kezdetén velem is előfordult, hogy hirtelen, ösztönösen reagáltam bizonyos dolgokra, ám ilyenkor is nagyon vigyáztam:meg ne bántsam a gyerekeket! Olykor nyersen voltam őszinte, megjegyzem, erre ma is képes vagyok, ha szükségét látom. De ez a reakcióm főleg felnőtteknek, kollégáknak szól, mert ők talán elviselik. Az ösztönös, hirtelen reakciókat azonban hibának tartom.

Egy rosszkor odavetett, át nem gondolt jelző, megjegyzés és a gyerekben egy világ dőlhet össze. Magam is sokszor mondtam ebédeltetés közben tréfásnak szánt megjegyzésemet: Tömjük csendben a majmot! – én is így hallottam annak idején és humorosnak is tűnt, de nem biztos, hogy mindenkinek az. Utólag ez sokszor eszembe jut. Hibáztam vajon? Megbántottam vele bárkit is? Lehet. Olyan sokszor beszélünk dühből, kellő meggondolás és megfontolás nélkül!

A kislánykának gyönyörű szőke, hosszú haja – volt. Egész addig, míg egy napon össze nem szedett valahol egy kellemetlen lakót, aki mindjárt egész családjával költözött be a hajzuhatagba. Teltek a napok, szaporodtak a lakók, míg egy nap, órán, ki nem hívtam a lánykát az írásvetítőhöz egy feladat megoldásához. Igen. Ki lehet találni, hogy mi történt. A falon egyszer csak megjelent egy nagy szürke folt, ami szép lassan el is evickélt onnan. Tetű volt.

Gyorsan a helyére küldtem a feladat megoldása után, nem beszéltünk az eseményről, megvártam az óra végét. Utána a szünetben felhívtam anyukát a munkahelyén és elmeséltem, hogy mi történt. Akkoriban még nem voltak védőnők, meg orvosok az iskolákban, csak a szülőhöz lehetett fordulni. Anyuka hamarosan meg is érkezett és hazavitte a kislányt.

Teltek a napok. Aztán megjelent a lányka – szép hajzuhataga eltűnt. Nem voltak még ilyen hatékony és korszerű szerek, mint ma, sokszor csak a hajlevágás segítethetett a készítményeknek, hogy sikeresen el lehessen távolítani a kellemetlen lakótársakat. A kérdéseket rövidre zártam azzal, hogy beteg volt, és milyen nagyszerű új frizurája van.

Lehetett volna már a kivetítőnél sikítani: Jajj, tetű, azonnal menj haza! – de nem lett volna értelme. (Most megvakartam saját fejemet – lehet, hogy te is kedves olvasó? – akkor te is pedagógus vagy?) Lehetett volna elmesélni, miért van rövid haja – de mi haszna lett volna? Pedig tudok nem egy olyan esetet, mikor pellengérre állította a pedagógus a gyereket, mintha tehetne róla. Szegény kislánynak elég veszteség volt csodálatos hajkoronájának veszte, mi értelme lett volna megbántani, megalázni?

Dolgozatosztás. A pedagógus sorba teszi a dolgozatokat, legfölülre a legjobbakat, alulra kerülnek a gyengék, a buták. Fel is olvassa az eredményeket, kihangsúlyozza, hogy xy milyen zseniális volt és zx mennyire nem tudott semmit. Sokan még csemegéznek is az ökörségekből, amit ezek a kölykök írtak – ilyenkor az osztály szerencsésebb része és a pedagógus is együtt hahotázik.

Belegondoltunk már valaha, hogy milyen érzés lehet „butának” lenni?! Milyen érzés lehet annak a gyereknek, aki valószínűleg otthon is megkapja a magáét a szüleitől, hogy az a közösség, melynek eddig egyenrangú tagjának vélte magát, most kineveti, kigúnyolja? Ezek a gyerekek nagyon hamar kerülnek a perifériára, lesznek egy osztály kívülállói. Előbb csak ezért, később már dacból sem igyekeznek majd jobbak lenni. Innentől a folyamat, hacsak nem kerül egy jó szakember kezébe, szinte megállíthatatlan. Ezek a gyerekek elvesznek. Vigyázzunk rájuk, tiszteljük bennük is az embert!

Beszélni kell a napjainkban indulatokat korbácsoló agresszióról az iskolákban. Sajnos egyre gyakoribb a gyerekek között is egymás bántása, megalázása, sértése. Lépjünk fel következetesen ezen jelenségek ellen! Az iskolai erőszak és különösen annak egyik fajtája, a verbális erőszak, mindig is jelen volt a sulikban, a testi erőszak kevésbé. Ennek egyik oka a nagyobb fegyelem, kevesebb „szabadság”, illetve a következetesebb családi és környezeti nevelés volt. Mindez ma már nincs így! A család alig képes betölteni ezt a feladatát, erről jó huszonéve írtam diplomamunkámat – probléma volt ez már akkor is, bár nem volt általános jelenség. Ma szinte nem találni iskolát, ahol a csúnya, közönséges beszéd ne lenne általános – még a jó nevű iskolákban is rendszeresen elhangoznak trágár mondatok, kifejezések és szavak. Nem mondhatjuk azt, hogy sajnos az van, és nem tárhatjuk szét megadóan a kezünket!

„Nyelvében él a nemzet” Széchenyi gondolata ma sokkal inkább kell, hogy figyelmeztessen bennünket arra, hogy nagy a baj. Az természetes folyamat, hogy nyelvünk időről időre megújul, új szavak kerülnek be és idejétmúlt kifejezések felejtődnek el, de a szlengnek ilyen mértékű térhódítása, a trágár szavak és kifejezések elfogadottá válása meggyőződésem szerint nem normális folyamat! Ez oda nem figyelés, nem nevelés következménye! Már a médiában is rendszeresek a helytelen kifejezések, a nyelvtanilag pontatlan és helytelen megfogalmazások. A trágár beszéd ellen fel kell lépnünk és nem csak a magyartanár feladata ez, hanem mindannyiunkké! Akárcsak a testi erőszak ellen.

Két gyerek verekszik a folyosón. Társaik körbeállják őket és hangosan szurkolnak nekik. A folyosón ügyeletet ellátó kolléga, többnyire nő, rutinosan elkerüli őket, a folyosó másik vége felé halad, nehogy közbe kelljen avatkoznia. Valószínűleg nem is merne, hiszen meglehet, hogy a gyerekek ellene fordulnak. Vagy valamelyik sértve érezve magát, behívja a szülőt, aki a pedagóguson fog elégtételt venni.

Mennyire mindennaposak ezek a jelenetek! A pedagógus pálya elnőiesedett és kevés az a kolléganő, aki két nagydarab verekedő, káromkodó fiú közé be merne lépni! Ez érthető is, csak el nem fogadható. Valamilyen megoldást kell erre találni, de nem gondolom, hogy a biztonsági őr, a detektoros kapu megoldás lehetne. A legjobb talán az a megoldás lenne, ha következetes neveléssel kicsi kortól kezdve az erőszak ellen nevelnénk a gyerekeket. Erre teljes módszertan, gyakorlatok nagy gyűjteménye rendelkezésre áll.

Az iskolai erőszak mögött is szinte minden esetben megtalálható a megaláztatás, a vélt vagy valós sérelem. Ennek nincs helye a gyerekekkel való munkában – különösen egy pedagógustól elfogadhatatlan ez a viselkedés. Egy viccesnek szánt megjegyzés is komoly károkat tud okozni. Gondoljuk meg!

„Gyáva kukac ez! Megütöttél evvel a szóval, nyakon csaptál vele, szennyes, megalázó szó volt. Nem vetted komolyan a halálfélelmemet.”2

Leiner Károly

1 EMK – erőszakmentes kommunikáció, melynek alapfelvetése szerint a kommunikációban résztvevők vagy a sakál (erőszakos) vagy a zsiráf nyelvét használják. Négy lépése: "Mi történik most?" (megfigyelem)-"Mit érzek most?" (tudatosan vizsgálom érzéseimet)- "Mire lenne szükségem?" (szükségleteim meghatározás)- "Mit tehetnék most?" (kérésem, megoldási stratégia).

2 Peter Härtling – Panaszos utóhang - Magvető Könyvkiadó, 1982

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tanitonenike | 2012. január 24.
Kedves Károly!
Olvasom a sorozatot, ez az én Bibliám. Pályakezdőként jó lett volna, ha az egyetemen találkozom ilyen pedagógusokkal is, nem csak az elméleti pedagógiával, akkor a mostani mindennapos konfliktusokat talán jobban, okosabban fel tudnám dolgozni. (miért nem tanítja a jövő pedagógusait?)

Talán akkor nem ment volna el a pályáról már a végzéskor szinte mindenki, akikkel együtt készültünk "megváltani a világot", ahogy Ön írta valahol. Remélem, hogy folytatódik még a sorozat, rendkívül hasznosnak tartom. Jó egészséget Önnek!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.01.20.
Nincs idejük élni a diákoknak - A pénteki diáktüntetés szervezője nyilatkozott lapunknak
2020-tól nyelvvizsgához kötnék a felvételit a felsőoktatásba, ami nagyon sok diák előtt zárná el a továbbtanulás lehetőségét. Még a budapesti elit gimnáziumok tanulóinak is sokszor...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.01.20.
„Ekkora tömeget már nem lehet letagadni” – A szervezők minden várakozását felülmúlta a pénteki diáktüntetés
Ekkora tömeget már nem lehet letagadni – ami azt illeti, Tarnay Kristóf Ábelnek igaza van, a pénteki diáktüntetést egy kicsit nehéz lesz ugyanazzal a legyintéssel elintézni, mint amilyennel...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.01.20.
Külföldről finanszírozott diáktüntetés
Ne menj suliba! – ez a szlogenje annak a felhívásnak, ami tüntetésre hívja a diákokat pénteken a Parlament elé a magyar oktatás modernizálásáért. A demonstráció szervezői egy igazsá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Vérszegény diáktüntetés a Belvárosban
Modernebb oktatási rendszerért vonultak tüntetni diákok tegnap délután a fővárosi Kossuth térre. A szervezők a Független Diákparlamenttel (FD) együttműködve nagyjából 1500-2000 demonstr...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Torkig vannak vele, hogy tönkreteszi őket az iskola
Több ezer diák tüntetett péntek este a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Kiderült, hogy kamaszok tömegei vannak torkig az oktatási rendszerrel, ami kizsigerli őket, és még csak nem is...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.01.20.
Határidőt szabtak a diákok a kormánynak
A Facebookon szerveződött Ne menj suliba tüntetés részeként több vidéki városban is diákfórumokat tartottak, amiért a szaktárca államtitkára szerint nem jár büntetés. A Független Di...
(Forrás: Hírtv)
--
2018.01.20.
Katedrai egyenlet
A diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Lázas ifjúság
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Biztos jó, ha semmire nem emlékszünk az iskolában tanultakból? -videó
Párbeszédet szeretnének az oktatás felelőseivel a tüntető diákok. E legnagyobb gond a diákok gyakran felesleges tananyaggal való túlterhelése. Jó hangulatú demonstráció volt, okos besz...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
  Sándor Ferenc

Köszönöm válaszát!
Nem is gondoltam arra, hogy én, mint "szerencsés" külső szemlélő szülő kezdjem el ezen okok felkutatását, inkább a megfelelő szakember vagy szervezet felkutatását szeretném minél hamarabb megtalálni, hogy ezzel tudjak segíteni rajtuk és nem mellesleg azon gyermekeken is, akik nem teszik ezt, lásd saját gyermekem is, akinek elmondása szerint fél attól, hogy ne előtte történjen ilyesmi és még ki tudja milyen lelki gondot okoz ez benne és társaiban is.
Érdeklődnék, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot ilyen esetben szükséges e értesíteni vagy ezt maga az iskola vezetése tegye meg?

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc! Jogos az aggodalma, a vagdosás (falcolás) jelensége meglehetősen gyakran fordul elő a tizenévesek körében. Mindenképpen foglalkozni kell vele a tanárok, szülők és szükség esetén pszichológus bevonásával. Itt olvashat többet e jelenségről: , de a tájékozódás önmagában kevés. Fontos hogy körültekintően és tapintatosan nyúljanak témához, és nyerjék meg hozzá az érintett gyerekek bizalmát. A tettet kiváltó feszültség okait kell először is megszüntetni, s ez az egyes gyerekeknél eltérő lehet.

--
  Sándor Ferenc

Kedves Szakértők!
A gyermekem osztályában tudomásomra jutott, hogy néhány gyermek különféle eszközökkel sebeket ejt magán. Mit tehetek, mert az iskolát és a szülőket nem érzem képesnek ezen problémakör megoldására, mert szerintem ez az egész, ami abban az osztályban történik kezelhetetlenné vált? Féltem a gyerekeket!

--
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek